


SZŐLŐBIRTOK

Borvidékünk
A Szekszárdi borvidéken belül két völgy keleti lejtőin, a Porkoláb-völgyben és a Csötönyi-völgyben helyezkednek el a szőlőterületek. A birtok mérete jelenleg 1,5 hektár, amely több kisebb parcellából tevődik össze.
Az ültetvények jellemző talajképző kőzete a lösz, melyben vörösagyag rétegződések is előfordulnak. A löszös rétegeken képződött a barna erdőtalaj és csernozjom talaj. Egyes területeken az erózió pusztító hatása miatt a felső erdőtalaj réteg részben vagy egészben hiányzik, itt közvetlenül a löszös alapkőzeten történik a termesztés. A lösz egy magas mész és ásványi anyag tartalmú, finom szemcséjű üledékes kőzet, mely a jégkorszakban képződött. Gyakoriak benne a mészkonkréciók, mészkiválások népnyelven löszbabák. Ennek a mésztartalomnak köszönhető a borokban előforduló határozott savszerkezet és gyümölcsösség. Komplexebb, gazdagabb ízvilágú borokat eredményez mint egy mészben szegényebb talaj. A löszös talajok magas ásványi anyag tartalma, gyors hőfelvevő képessége kedvező a szőlőnövény számára.







ÉGHAJLAT
A Szekszárdi borvidék éghajlata mérsékelten kontinentális, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a nyarak melegek és a telek enyhék. A kontinentális klíma mellett egy enyhe mediterrán hatás is érezhető. Az évi napfénytartam 2040-2050 óra, ami nagyon előnyös a későn érő fajták tekintetében. A borvidék tagoltsága miatt eltérő mikroklíma jellemző a különböző völgyekre domboldalakra, dombtetőkre. Melegebb években a keleti tájolású domboldalak előnyösebbek, hidegebb években a déli fekvések.

A legnagyobb felületen termesztett szőlőfajtánk a Kadarka. Magyar fajtának tekintjük, bár a Balkánról hozták ide a törökök elől menekülő rác telepeseka XV. században. Annak idején ez a fajta alapozta meg a Szekszárdi borvidék hírnevét, az 1800-as évek elején még a legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajta volt az országban. Napjainkban újra reneszánszát éli a Kadarka egyre keresettebb és kedveltebb fajta. A 2020-as évben sikerült megvásárolni egy idősnek mondható több mint 50 éves Kadarka ültetvényt. Ezen az ültetvényen Olasz Kadarka terem. Ez egy olyan fajtaváltozat, amely a legtöbb Kadarka klónhoz képest több színanyaggal rendelkezik, tanninosabb, tartalmasabb mélyebb színű bort lehet belőle készíteni. Az átlag Kadarkához képest betegségekkel szemben jobban ellenáll, minden évben magasabb cukorfokkal, teljes érettségben lehet szüretelni.
Francia eredetű fajták közül a Merlot és a Cabernet Sauvignon kapott helyet a választékban, aminek az oka egészen egyszerű: a világfajták közül ez a két kedvenc fajtám. Különleges, magas minőségű bor készítésére alkalmasak, nem véletlenül terjedtek el a világ valamennyi borvidékén. Jól adaptálódtak a szekszárdi viszonyokhoz is, a legtöbb szekszárdi borász termeszti ezt a két nagyszerű fajtát.
2021-ben került eltelepítésre a Turán. Ez szintén egy magyar Szőlőfajta amelyet többszörös keresztezéssel hoztak létre. A Turán egy festőszőlő, ami azt jelenti, hogy nem csak a bogyó héjában, hanem a húsában is tartalmaz színanyagot. Ennek a tulajdonságának köszönhetően bora rendkívül mély színnel rendelkezik. Nagyon egyedi parfümös illat jellemzi melyben gyakran megjelenik a rózsa és megannyi fűszer. Maga a bor könnyed, gyümölcsös, kifejezett tanninszerkezettel. Reményeim szerint 2023-ra el is készül belőle az első bor.
A felsorolt fajtákon kívül még 2 régi magyar fajta telepítését tervezem 2022-ben. Ez a Csókaszőlő és a Purcsin. A Csókaszőlő már a Kadarka előtt jelen volt a hazai szőlőskertekben, gyakran a Kadarkával együtt szüretelték és házasították vele. A szocialista termelés időszaka alatt ez a fajta is kiszelektálódott a termesztésből, gyakorlatilag eltűnt. A Csókaszőlő 2012 óta szerepel a nemzeti fajtajegyzékben. Ritkaságnak számít a magyar borok között, jelenleg kevesebb mint 2 hektáron termesztik. Borát valahol a Kadarka és a Pinot Noir vonalon kell elképzelni: fűszeres aromatika, gyümölcsösség, élénk savak, lágy tanninok és közepest test jellemzi. A Purcsin a filoxéra vészt követően tűnt el a magyar szőlőtermesztésből. Fénykorában Tokaj-Hegyalján, az Érmelléken Nagyvárad környékén, valamint Mátraalján volt elterjedt. A fennmaradt írásos emlékek szerint még vörös aszúbor készítésére is alkalmas. A pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézet génbankjában őriztek meg belőle néhány egyedet.